Még sajnos nem tudom a habtestemmel szelni a hullámokat (becsúszott egy kisebb megfázás), de szerencsére van más szórakozás is télen az óceánnál Sydneyben; a bálnáles.

Télen a bálnák melegebb vízekbe vándorolnak, hogy párosodjanak, nyáron pedig a hidegebb vízekben gyűjtik a táplálékot, ami ahhoz kell, hogy évente akár 25 ezer km-t is megtehessenek. Májustól kb. novemberig a Sydney partjairól akár szabad szemmel is könnyen észrevehetőek a vonuló hosszúszárnyú bálnák.

Egyrészről mert híresen rossz a látásom, másrészről meg muszáj volt már hajóra ülnünk a világ egyik legnagyobb kikötőjében, befizettünk egy hajós bálnalesre. Valószínüleg amiatt, hogy a jegy megvételénél és a hajón többször is hangsúlyozták, hogy nem tudnak garantálni semmit, a bálnák azok vagy jönnek vagy sem, nem gondoltam, hogy ilyen nagy durranás lesz ez a 2,5 óra.

Észre sem vettem, de már el is hagytuk a kikötőt és a nyílt vízen voltunk, amikor megkértek minket, hogy bárki lát egy kis mozgást (a hullámzó óceánon azért ez megesik) vagy inkább kifújt vízpárát a vízen szóljon, hogy odaforduljon a kapitány a hajóval. Nem sok kellett és már a távolban láttunk egy felbukkanó uszonyt, majd mégegyet.. s elkezdődött a végtelen óceán őrűlt kémlelése, hogy kb. ilyesmi élményben legyen részünk:

Na jó, hozzánk ilyen közel nem ugrott fel egy bálna sem, hogy odafröcskölje a vízet a hajóra, de maradjunk annyiban, hogy jó közeli természetfotókat tudtam volna én is csinálni, ha előveszem a kamerám. Vagy ha lenne tehetségem a fotózáshoz. De ehelyett csak bámultuk a végtelen óceánt és vártuk, hogy produkálják magukat a bálnák előttünk. Állítólag még nem tudják pontosan, hogy miért ugrálnak a bálnák (amihez egyedül a farokúszójukban található izmot használják) van akik szerint az élősködőket rázzák így le magukról, mások szerint a halak csalogatásához kell vagy vannak olyanok, akik azt mondják, hogy szeretnek körülnézni a bálnák. Én végig reménykedtem, hogy az utóbbi az igazság.

Azt javasolták a hajón, hogy csapjunk zajt, mert a bálna felfedező típus, közelebb jön, ha valahonnan hangok jönnek. Pár másodpercig mindenki tapsikolt, majd a csapat nagy része megunta a zajongást, kivéve Rolandot, aki eszement erővel ütötte a hajó oldalát a túravezetővel együtt hosszú percekig, annyira belelkesült, hogy nemsokára bálnát simogathat.

Én azért kicsit megijedtem, át is ültem, hogy nehogy azt higgyék együtt vagyunk.

Végezetül talán ennek az őrűlt, soha véget nem érő dobolásnak hála vagy egyszerűen csak szerencse, de a túra végén egyszerre 3 bálna úszott át a hajónk alatt farokcsóválással jelezve, hogy elég a ricsajból.

Én nem csináltam képeket, elvarázsolt a nyílt víz és a várakozás egy-egy bálnamozdulatra, de álljanak itt túratársaim képei tanúbizonyságul.

Akit még jobban érdekel a téma, jöjjön ki, látogasson meg vagy ajánlom még a Wikipedia releváns cikkét, benne külön bekezdéssel a híres hosszúszárnyú bálnákról.