Hétfőn hajnalban indultunk Pestről, és az volt a terv, hogy egy rövid milánói átszállást követően 12 órát repülve megérkezünk Szingapúrba és kinyújtoztatjuk a lábainkat. 17 óránk volt lábat lógatni, várostnézni, regenerálódni a korai kelés és a hosszú repülőút után.

Na, a szingapúri megálló minden volt csak nem regenerálódás. Elfeledkeztünk arról az apró tényről, hogy Szingapúrban az egyenlítői éghajlat miatt konstans olyan hőmérséklet és páratartalom van, mintha egy finn szaunában ülnénk szauna szeánsz alatt, amikor az arcodba legyezik a 100 fokos levegőt. Innentől kezdve az egész 17 óránk leginkább egy Pac Man játékhoz hasonlított, csak itt cseresznyék helyett a légkondíciónálós helyeket üldöztük rendkívül alacsony energiaszinttel. 

Valószínűleg nem ez volt a legizgalmasabb napja a barátainknak, Gergőnek és Eszternek, akik kb. a mi kedvünkért iktatták be ázsiai körútjukba Szingapúrt. Vagy lehet, hogy annyira perverzek, hogy legjobban az hiányzott nekik Magyarországról, hogy az én állandóan lebicsakló fejemet nézzék. Nem tudom, ezt nem volt energiám megkérdezni tőlük. Mindenesetre innen is nagyon köszönjük az egész napos életben-, és ébrentartásunkat!

Balra a Marina Bay Sands hotel tetején a bárral és a medencével, előtte a levágott lótusz alakú fehér épület az ArtScience múzem

Végül tisztes távolságból (vagyis a légkondi kifújó csöve alól) megnéztük a jól ismert látványosságokat, illetve bementünk az ArtScience múzeumba megnézni azt a kiállítást, amiért végülis beleegyeztem ebbe a 17 órás átszállósdiba. A kiállítás a Jövő világa címet kapta és igazából egy digitális játszótér, benne a legmodernebb technikákkal, ami elvileg azt hívatott bemutatni, hogy hogyan kapcsolódik össze művészet, tudomány és a legmodernebb technika. Így leírva talán túl száraznak tűnhet ez a kiállítás, viszont élőben egyáltalán nem volt az (bár ezzel a véleményemmel egyedül voltam a társaságban). Én kifejezetten élveztem a kiállítást, bár nagy harc volt az óvodás csoportokkal, amikor be akartam szkennelni a virágomat, hogy kivetüljön a falra és önálló életre keljen vagy amikor percekig simogattam a falat, így változtatva meg a vetített víz folyását. Mert igazából ennyi a kiállítás; újfajta digitális megoldások, amiket a testünkkel vagy a kreativitásunkkal befolyásulhatunk.

Simogatjuk a falat, hogy megváltoztassuk a víz "folyását"

Este felmentünk a híres Marina Bay Sands szálloda tetejére hüledezni az esti szürreális díszkivilágításon, majd lassacskán visszakúsztunk a reptérre felszállni a Sydney-be tartó gépre.

Annyit elárulok (spoiler alert), hogy a gépet elértük és szerencsésen megérkeztünk, de a többit, majd a következő posztban.